Mikor aláhulló alkonyunk
holt levélben roppan,
s a világ zajától búcsút véve
elcsendesülünk,
hajlítsd kezed kezem irányába,
hogy a két érintés puhasága
oldhatatlan kézfogásba kösse,
egymásnak ajándékozott
röpke életünk.
"A vers valami éteri magány, amit mégis meg lehet osztani."