lehajtom fejem hogy imát mondjak
kell nekem egy saját isten
kell egy isten hogy örömben-gondban
szólhassak ha feltekintek
legyen jóban-rosszban társam
fogjon kézen ha felé nyújtom
szeretettel telve – ne akarással
fogadja el hogy gyenge vagyok
tudja jól viselni istenlétet
legyenek hibái mint nekem
hogy ne röstelljem gyarlóságom
elcsituljon lelkiismeretem
ne báb legyek önképére formált
bár mindenem belőle fakad
hogy magamba nézve őt lássam
társam legyen ne felsőbb akarat
mert ki tökéletes - felfoghatatlan.
a bánthatatlan meg nem bocsáthat
ki mindent tehet nem lehet célja
a mindenség semmit se vágyhat
hát kell nekem egy saját isten
kit nem kell imádnom szerethetek
ha ránézek, magam lássam benne
és meghagyja szabadnak életem
