2012. június 18., hétfő

Zsiga Lajos

valami bánt…

valami bánt
mintha sírnának odabenn
zárt ajtók mögül
villanyt sem kapcsol a csend
elvesztettem volna
börtönöm kulcsát
riaszt a félelem
de hiszen te vagy a kulcs
hitem, Istenem
miért hiszem hát, hogy
a zárt ajtók nem nyílnak
ki sosem
rab sem vagyok
csak magamat ítélem
bűn billogja sem
égeti testem-lelkem
miért, hát ez a bántás
mit nem ismerek
ki szól így hozzám
Istenem
a múlt a jelen a jövő
talán Te szólsz,
menjek
vagy cselekedjek
építsek vagy romboljak
várakat hegyeket
Te intesz
óvod lépteimet
mint kanyargó folyónak
a gát
ne menjek tovább
hisz őrző vagyok
szükség van rám
parányi lángot őrzöm
mit Te adtál nekem
bennem ég csak még
nem kapott lángra
a testem
közel vannak a szérűk
nem akarok nagy tüzet
pedig a láng fogja elégetni
a bűnöket
valami bánt
mintha sírnának odabenn
letérdelve imádkoznak
a múló és a jövő percek
ezt hallom én, Istenem