2012. június 18., hétfő

Szécsényi Katalin Boglárka

tavasztalan (tavasz, talán)
-részlet-

[két mondat]

Kitakarózom a testhideg avarból,
ujjaim elszáradt gallyak és levelek,
rozsdamart élével metsz a vacogás.

Hangod a földből átnyüzsgő, éledő szívverés,
lombokon, szirmokon átvérző fény alatt,
párnám a testmeleg Rád-gondolás

(frissen nyírt fű-, virág és esőillatú).