2012. június 18., hétfő

Parancs János

Mementó

szavakkal a szavakkal közölhetetlent
valami olyasmit amit el se mernék
mondani néked amit végig se gondoltam még
a legegyszerűbb eszközökkel a teljességet
mondják el suta szerelmünk emlékét
kapcsolatunk tragikus szövevényét
egymásrautaltságunk örömét szégyenét
a tömör és jeges magányt az olykor
mégis föl-fölcsillanó reménykedést
amit tapintatosan mindig elkerülünk
amiről sosem beszélünk figyelmeztessen
arra ez a vers szóljon arról ez a csend