Ahogy a könnyek egymásba csöppennek,
kanyargós patakká keverednek.
A vers-sorok épp így viselkednek.
Lecsöppenő szót hívja a másik.
Egymásba tűnnek, félig, egészen.
Aképpen növekednek,
ahogy az alkonyat az égen.
"A vers valami éteri magány, amit mégis meg lehet osztani."