2012. április 29., vasárnap

Márk Miklós

Másik

Emlék...
Lepel alatt ébredő
szárnyszegett pillanat,
nem, nem ismered,
valahogy itt maradt.
Másik történet, mégis
a part ugyanaz,
apró kavicsok, hallgatag
kövek, én is némán
álmodom, majd mozdulok,
s leszek sóhajod része.

Jártál már erre, tudom,
talpad alatt ismerős kövek,
szellő táncol hajadban, majd
utat vág bús kalászok között,
mint halott katonák, úgy fekszenek,
miért megyek?
Hiszen repülni vágyom,
most mégis maradok,
nem, nem álom;
szemenszedett igazság…

Álmod, mint igazgyöngy,
kagyló rejtekében,
ha másik is lesz,
Tied marad!