2012. február 17., péntek

Zsiga Lajos

...pajkos álmok

szememben
kergetőznek
az álmok,
mint csintalan
pajkos gyermekek.
a távolabbi is közel
szalad, hogy
megcsókolhassa
lelkemet.

hajóhintán hintáznak,
néha
átpördülve teljesen,
s a végén
megszédülve,
térdre esnek
bocsánat kérően
előttem.
s átölelnek, mint
egymást
féltő, szerelmesek.

izzadt testükkel
homlokomra
kiülnek,
s onnét nézik
ahogy az éj kullog
a kertek alatt - el -.
kit: az álmukból
riadt kutyák
üvöltve kergetnek,
túl-túl
a hegyeken.

aztán
csónakba szállnak
nagy keservesen,
egy
verejtékcseppel
homlokomról-
halántékomra
eveznek.
s ott felissza őket

a kispárnám,
miközben
odakinn a hajnal,
dereng.