2012. február 17., péntek

Dobrosi Andrea

Oltalom

Az éjszaka átöleli a csendet,
úgy ível az eső koppanása felett,
mint gyermekét simító anyai kezek,
csilingelve rezzen a csillagokkal,
csókpermetet lehel az ezüst holdra,
és mintha ágyamon végignyújtózna,
paplanomra kristálycseppek borulnak,
napsugár gyöngye harmatozza reggelem.