-részlet-
Kint a hó már kékes fényét hinti,
és az este kullog a kert alatt;
bent a kályha vidám pattogása
bontja ki a fából a múlt nyarat.
Kékes homály lapul a fák között,
a köd lassan kúszik a dombokon;
bent meleg van, és csak néha hallom,
ahogy a szél zörög az ablakon.
...
Kint hull a hó, és kék fényét árasztja,
s ha az ember a szemét lehunyja,
az emlék átlépi az éveket.
