Tavasz előtt
A fák az égre nyujtják mezítlen karjukat,
>>Ruházzatok fel minket!<< kérik a mennyeket.
>>Adjatok bő ruhának lobogó lombokat,
húzzatok ujjainkra zöld selyem kesztyüket.<<
A domb görbítve hátát sütkérez a napon
és szól: >>Tavaszi tarka ruhámat megkapom,
zöld bársony lesz a vállam, tollas a kalapom
virágos fák tollával tollas a kalapom.<<
A fázós öreg föld is új ruhájára vár
s fázón röpül az űrben, mint egy vedlett madár,
szeretne napanyjához közelebb szállni már
s meleg ölébe bújni, mint egy vedlett madár.
