2011. augusztus 2., kedd

Horváth Imre

A fák is költők

A zengő nyárfák, hárfahangú hársak:
ők is költők, a fák is — költőtársak.

Virrasztanak és vigyáznak az éjben.
Vigasztalan virrasztanak — sötéten.

Sorsuk költősors. Hangjuk költő-ének.
Figyelj: most is mély verseket zenélnek.

Versük tele van új hanggal, új színnel...
A nyárfa hangja a hárséra rímel,

mikor a szél tavasszal összefonja.
Figyelj, mit súg a sötét ciprus lombja?

Versbe kezd — s elakad a ciprus-ág:
nem találja a remény ritmusát.