A zengő nyárfák, hárfahangú hársak:
ők is költők, a fák is — költőtársak.
Virrasztanak és vigyáznak az éjben.
Vigasztalan virrasztanak — sötéten.
Sorsuk költősors. Hangjuk költő-ének.
Figyelj: most is mély verseket zenélnek.
Versük tele van új hanggal, új színnel...
A nyárfa hangja a hárséra rímel,
mikor a szél tavasszal összefonja.
Figyelj, mit súg a sötét ciprus lombja?
Versbe kezd — s elakad a ciprus-ág:
nem találja a remény ritmusát.
