2011. augusztus 2., kedd

Gere Irén

...Semmi...

Borzongás fut át a hátamon,
nedves az ingem; világot
tartó tenyeremben — már
úgy érzem: semmi nincsen!
Álmaim gyűrött párnám
alá szorultak, festett
egem üstökösei lehulltak!
...
Belátni mégsem képes
a szív és az ész, hogy
végleg részekre hullott
a nagy egész!