2011. május 21., szombat

Gősi Vali

Ki váltja meg?

(Csíksomlyói áhitat)

Csupán betűk, szavak...
néhány gondolat,
mégis, megannyi szín,
mosoly, harag,
lélekdallamok,
és tenger könny fakad
a betűk, szavak
titkos burkain...
és a könnyű, fehér papír
vigyázza időtlen,
hallgatag',
az ólomsúlyú
és a szárnyaló titkokat,
tartja a lélek kőszirtjeit,
az ember önként vallott
bűnét, vágyát, könnyeit.

Különös titok...
talán csoda,
hogy az ember az a Földön,
egymaga,
aki olvas, ír, és hallik a szava.
Talán az Isten segít
- ha hisszük tetteit -
aki e rejtelemmel alkotta
teremtményeit?

Vajon az ember - nélküle -
ennyi erőre képes-e?
S e különös, Isten-alkotta csoda,
- a teremtett ember maga -
ha képes is mind megfejteni,
szavakba, dalba önteni
a lélek titkos pecsétjeit,
s megvallani
örömeit és vétkeit,
miért várja mégis az istenit:
hogy valahol, valaki majd
megváltja egyszer
a bűneit?

Talán az ember lelkében lakik
maga az Isten is...