2011. április 25., hétfő

Rácsai Róbert

Tavaszodik

Tavaszodik már, de annyira halkan;
a világot a tél vacogtatja még.
Pár rügyecske nagy félve előbukkan,
s éjjel fagyos dér alatt borzong a rét.
Ám enged végül, s ezerszín ruhát ölt
egy reggel minden bokor, faág s fűszál:
jáde, smaragd s ki tudja még, mennyi zöld,
és a szélben friss élet illata száll!
Nézd, centiket nő a levél naponta,
minden kis bimbó fogja az ecsetjét,
mosolyt és örömet fest az arcodra:
boldog leszel, hogy elmúlik a sötét.
Mi is aludtunk, tavaszunk a remény:
erőre kap végre a Nap meg a fény.