2011. április 20., szerda

Jánosházy György

Vigyázom az álmod

Alusznak már a fáradt bútorok,
a könyvek, a tévé, a lámpafény,
alszik az ablak is, vak üvegén
az eső cseppje álmosan csorog.

Alszik a ház, az utca és a táj,
a csillagok közt alszik Isten is,
langyos párnák között alszol te is,
lélegzeted szelíden muzsikál.

Alszik az egész Mindenség, csak én nem,
égő szemmel virrasztok a sötétben,
s bár száz kaján kísértet riogat,

nem mozdulok: mint vén vitéz a vártán,
kit nem ijeszt se éji rém, se sárkány,
vigyázom békés, csöndes álmodat.