2011. március 17., csütörtök

Molnár Péter

Tavasz kellene
-részlet-

Kiülni a domboldalba,
Hanyatt dőlni, az eget bámulni magasan fenn
Számban fűszál kesernyés ízével
A nyugalomból nagyot kortyolni újra.

Érezni a hűvös szelet,
Nap melegét, a kezed bársonyát arcomon itt
Hóval kevert könnyei cseppjével
A fagyott tél nem tér már vissza. Vége.

Este még kell a tűz az izzó-szisszenő parázs,
A sötét szobában veres árnyak a falon,
Jó illatú meleg.

Menedék-szavak,
Vágy-képek,
Emlék-szilánkok.
Szeretet-mozaik.

A sötétben a szemed keresem lehunyt szemmel,
Az érintésed,
A kezed nyomát az arcomon.
A csókod ízét tétován félénken,
Ahogy megremegsz picit.

A hangod
Csobog
Nyugtat
Feloldoz
...