Iszom a napfényt, tanyák, zöldelő rét,
felhők és lankák összevisszaságát...
A tág mező didergő levegőjét
zöld bájjal enyhítik a parti nyárfák.
A vízig követem a völgyi ösvényt;
A parton szerelmünk vár - ó, ha látnád!
Tán érted öltötte föl a mezőség
- én eltűnt társam! - ifjonti ruháját.
S a borsóföldek illata a szélben?
S a százszorszép? mért nyitja szirmait?
Te kísérsz? Kezed lüktetését érzem
tenyeremben; és fölsikolt a szív,
hogy velőmet is siketülni vélem:
te születsz újjá, te virágzol itt.
Timár György fordítása
