2011. január 1., szombat

Seres László

Jégfalon át

Áthatol a csend a gyöngédségeden,
a megejtő hit, varázserő
magához vonz, hogy mindeneddé legyen,
mintha mennyből bukkannál elő.

A kéz ad, - hát adj - úgy szeret öt ujja
s lesz mindig, aki viszontszeret,
hogyha a jó a rosszat felülmúlja,
tenyér-melege felékszerez.

Kincsek nélkül akkor is, ha szegény vagy,
szegények közt a legszegényebb,
mit magadból adsz, Isten ajándéka,
rivalda helyett emberséget.

A kinyújtott kéz elég, hogy megérintsd
- a szív ajtót vág a jégfalon -,
míg ég a vágy hogy adhass, ha remény sincs,
nincs remény, hogy visszakaphatod.