2011. január 23., vasárnap

László Noémi

Józan vers tavasszal

Ezt a kezet hogyan engedjem el?
Az ember végül mindent elvisel,
a szövetből minden csodát kivág,
kopottan feszül vállán a világ,
arcába hűvös tény-eső csorog,
míg háta mögött fakó angyalok
vonulnak némán és lábujjhegyen,
mert képtelenség, hogy szárnyuk legyen,
mert képtelenség, hogy én nélküled,
de ésszerű – és megtörténhetett.