A magas hegyekben, ezüst-felhők között
a békémet s utamat megtaláltam.
Harangok zúgtak a völgyekben, daloltak a napban:
s az álmok pihenni tértek a nyárban.
Tengerek ködlöttek előttem, kék órák szálltak a magasba,
kísérőül mellém adták az árnyam.
A hegyet belepte a magány, a sziklák közül kilépett a bánat:
s mire eljött a dél: egyedül álltam a világban.
Végh György fordítása
