2010. december 21., kedd

Kisszőlősi Szánthó Lóránt

Karácsony

Szikrázóan tiszta téli esten
halvány csillagfény reszket, imbolyog.
A jégvirágos konyhaablakot
nézem merően, s az angyalt lesem.

Csengőszó csendül, a bezárt szoba
ajtaja nyílik, és ott van belül,
csillagszóró– és gyertyaszag közül
orromba csap a fenyő illata.

Ötven év telt el, s nem fakult e kép.
Köszönöm azt, hogy akkor hittem én
angyalt, és égből jött fenyőcsodát.

Tárgyiasult, rideg lett a világ,
mégis hiszem: megilletné e szép
emlék a világ minden gyermekét.