2010. szeptember 9., csütörtök

Komáromi János

séta őszi estén

furcsa ez a takaró
itt a lábam előtt
minden megölt levél
a földhöz lapul
és lágy hangot kölcsönöz
lépéseimnek
őszi Nap kísér
és halk pendüléssel
törik szét
az aranysugár
és a fénykorona
hanyatlani kezd
az alkony
utamba áll
és tovább nem ereszt
a sűrű homályban
szinte elveszek