2010. szeptember 6., hétfő

Jószay Magdolna

Őszi szelídülés

A nyár lassan, észrevétlen
simul rőtarany őszbe,
a falevél reggel még zöld,
alkonyatkor lábam elé hullik
sárgán és pörögve.
Hajnalban még sötét ablak
ásít kómás képemre,
s egyre korábban
közelít az este, gyengülő
napsugarakban a fák
hosszabb, mind hosszabb
árnyékokat vetve
tűnnek elibém.
Szeretem az őszt.
Megnyugvásom és békém
ez évszak, csendesít...
természethez szelídülés,
melankólia és emlékezés,
készülődés és lassan számadás
az évről, mérleg - mit hozott
és vitt idénről, mi a ráadás,
mit tettem meg, mit mégsem,
és miért igen vagy miért nem...
- feketék, fehérek, rosszak és jók -
magamért vagy valakikért...
gondok és örömök...
mennyivel lettem én magam
kevesebb vagy több...
Az év végéhez közeleg,
az élet egyre csak fogy.
A gyertyám még ég,
bár néha már didereg.