Valahogy más ma a hajnal.
Nem szólít nevemen a csönd.
Nehezen lélegzik talpam alatt
minden fűcsomó és göröngy.
Bujdokol a fény előlem,
elillan szótlanul, át nem karol.
S zokogni kezd bennem valahol
a remény.
"A vers valami éteri magány, amit mégis meg lehet osztani."