2010. augusztus 7., szombat

Fehér Miklós

Felnéztem...

Felnéztem,
És megláttalak a fényben.
Káprázat képeden
Csorbul szemem éle
Könnyhomályba.
Mondd, miért e fény,
S mitől látom a fehér
Minden színeit benned?
Talán, mert szeretlek,
Mint fecskék röptük ívét,
Vagy a halálba nyugvók,
Az értük ejtett könnyet.
Hidd el, így se könnyebb
Elfogadni,
Csak álmodott léted.
Tudom, megérted
A lehetetlen vágyat,
És rajtad mosoly árad,
Mint napsugára,
A hajnali nyárnak.