2010. augusztus 19., csütörtök

Bonifert Ádám

Időtengelyen járunk

Akarattal sincs mindig feledés,
mert végtelen mély az emlékezés,
és újraéled az idő, s a tér,
a kialudt fény velük visszatér.

Jelen méhében múltakat találsz,
kihordott percből nő időkalász,
a jövő arca őriz tegnapot,
és újra gyújtja a létcsillagot.

Időtengelyen halad az utunk,
mindig előre, vissza nem jutunk,
de velünk ballag az emlékezés,
szívünkben sok, de lelkünkben kevés.