2010. július 20., kedd

Varga Nóra

Várj még...

Várj még, ne siess el;
hallgasd csak a csendet,
az Időben megbújó
rejtőzködő rendet.
Figyeld most a fákat,
vénséges bőrüket
mint cserzi a bánat,
emészti szüntelen.
Érezd a folyóknak
láva szenvedését,
mindig megújuló
kitörni akaró
sebzett büszkeségét.
Várj még, ne siess el
hallgasd, lásd és érezd
az Elmúlás örök,
s egy perc most az Élet...