2010. július 20., kedd

Fodor András

A barátság csodája

Ki tudja, hogy keletkezett?
Már csak eleven lázát érzem:
szivárványozva átragyog
az elválasztó messzeségen,-
és túl az ellentéteken
vonzása átjár, összeköt,
közös rezgéssel zengeti
a bánatot, az örömöt.
Barátság, tündöklő csoda,
te sorsom éltetője, napja
tebenned nincs érdek, se hála,
a lélek nem gondol magára,
mikor te késztetsz áldozatra.
Barátság, tiszta szenvedély,
lobogj nekem, amíg csak élek,
tebenned mindig megtaláltam
a jóra érző emberséget.