délről észak felé
nyugatról kereszt felé
enyészetből életbe
hervadásból kikeletre
esőcseppekkel átitatva
márványcsodává faragva
oltalmaddal átkarolva közeledem feléd
Tőled, Miattad, Hozzád
sosem, soha, sohasem
hagytál önmagamra
sosem, soha, sohasem
sziromharmóniád
lassan felnöveszti bennem
legtitokzatosabban féltett virágaid
melyek nem hervadnak el
sosem, soha, sohasem
