2010. július 8., csütörtök

Tornay András

Sosem, soha, sohasem

délről észak felé
nyugatról kereszt felé
enyészetből életbe
hervadásból kikeletre

esőcseppekkel átitatva
márványcsodává faragva
oltalmaddal átkarolva közeledem feléd
Tőled, Miattad, Hozzád

sosem, soha, sohasem
hagytál önmagamra
sosem, soha, sohasem

sziromharmóniád
lassan felnöveszti bennem
legtitokzatosabban féltett virágaid
melyek nem hervadnak el
sosem, soha, sohasem