2010. július 11., vasárnap

Karaffa Gyula

Ha nekimennék?

Ha nekimennék a világnak,
ne sírjatok értem.
Ha elcsavarognék messzire,
ne keressétek az utat mögöttem.
Nagybeteg, láztól kiszáradt réteken,
viharoktól tépett fák között lépdelek,
még megsértené testetek,
hát ne gyertek velem!
De, a terített asztalnál két falat között
kortyolva a pincehideg bort,
szeretném, ha rám is gondolnátok.
Öltözzetek legszebb ruhátokba, ha rám vártok,
ne lássa arcotokon senki a hiányom,
ragyogjon tekintetetek,
mint a frissen préselt olajok.
Aztán bekopogok én is a harangszóval
egy verőfényes nappalon
s akkor majd veletek múlatom
végtelen-sok időmet,
és elfelejtem akkor az Utat,
és nem vágyom majd akkor már a bolyongásra,
mert megtalálom magam bennetek.