2010. június 21., hétfő

Sárhelyi Erika

Szürkületi zóna

Időnként mosolyt hazudik
kicsorbult arcomra a tükör,
pedig a ma, s a másnap is
újra és újra kerékbe tör.

A zúzós, szürke reggelek,
a kedd-szerdák taposómalma
rám ég, majd csendben lepereg,
mint bőrömről a nyári barna.

A hétköznapok folyosóján
rideg és unalmas a csempe.
"Jó látni téged" - mondanám,
de ott is csak én jövök szembe.