Mért este jöttél?...
E néma boltívek alatt én
Rég elfeledtem: mi a napfény,
Ez örök árnyú cinterem
Minden szint szürke folttá mos szét -
(S az én szemem, szegény szemem
Egy régi fénytől kapatos még!)
Jó estét - így köszönsz belépve, -
Hadd maradok itt te veled...
Jó estét - felelek.
S elindulok lassan elédbe,
Kezem-kinyújtva, botorkálva,
Mint, ha kilép a napsugárba,
Ki bús börtönfalak között él...
Mért este jöttél? - -
