2010. június 12., szombat

Rédey Tivadar

Jó estét

Mért este jöttél?...

E néma boltívek alatt én
Rég elfeledtem: mi a napfény,
Ez örök árnyú cinterem
Minden szint szürke folttá mos szét -
(S az én szemem, szegény szemem
Egy régi fénytől kapatos még!)

Jó estét - így köszönsz belépve, -
Hadd maradok itt te veled...
Jó estét - felelek.

S elindulok lassan elédbe,
Kezem-kinyújtva, botorkálva,
Mint, ha kilép a napsugárba,
Ki bús börtönfalak között él...

Mért este jöttél? - -