2010. június 20., vasárnap

Nichifor Crainic

Elmúlás

És majd a hegyoromról felhőre lépek át,
nehéz, megrázó nap lesz a búcsú napja nékem,
midőn majd foszlányokban a szívemet letépem
rólad, keserű szépség, te bolyongó világ.

Majd pillám alatt a tág teret szétmorzsolom
és sóhajomat felhő-sajkámra fektetem le,
melyet két angyal ingat orrán-farán, lebegve
evező szárnyaival azúr hullámokon.

Körül ég-óceánok világossága gyúl,
ladikom nekivág a csillagok tengerének
s kis száraz kőnek látlak, föld szép világa, téged,
amely a feneketlen mélységben elgurul.

Majd örvények ormán begöngyöl, mint habok
árja, egy fény, mely, omlik remegve mindenünnen
és majd a megbánástól, salaktól könnyebbülten
mennyei muzsikában, szélben fölolvadok.

József Attila fordítása