Karok erdejében
-részlet-
Talpig gúzsba kötve szeretettel,
soha el nem oldott kötelekkel.
Ki oldaná? Csak én oldhatnám el.
S ha eloldnám, szívem oldanám el.
...
Mert nemcsak az élők, de a holtak,
szét ne hulljon lelkünk - átkarolnak.
Átkarolnak itt is és majd túlnan:
akik voltunk, soha el ne múljon.
(Tornay András fotója)
