Sokáig olyan könnyű volt, hogy szinte
felszállt az ág, s most ismét súlya van,
teherrel ébred reggel boldogan,
s hogy zúzmarát vagy virágszirmot hint-e
reánk, mindegy neki, hordozza terhét,
s körös-körül már minden hófehér,
akkora tél, hogy tavasszal felér,
és mindent eltalál, mert mindent elvét,
roskadnak almák, körték, szilvák, meggyek,
megráz a szél időnként egyet-egyet,
és lent a gyökér vakon ünnepel,
hogy hajlik már fölötte megrakottan
ezernyi ág, és majdnem beleroppan,
s számít-e még, hogy jó vagy rossz teher?
