Azt szeretném, ha nekem zongoráznál,
Akármit, csakhogy hangok érjenek,
Melyek zengése kezedtől ered,
Míg szívem reszket, mint szélben a nádszál.
Tedd mind elém, amennyi régi fénykép
Mutatja múltad bármi kis nyomát,
Hogy lelkem fölött siklathassam át
Gyermekkorod derűjét, égi fényét.
Akkor is, tudom, kedves lehetett
Vidám szemed, a csacska, gondtalan száj!
Oh, tőlem egy szót, mosolyt most se sajnálj.
Bár e morzsák pótolják énedet.
Úgyis: két karom egészben, amint vagy,
Szegény szívemre sohasem szoríthat - -
