2010. április 1., csütörtök

Ruder Jana

Utánam a kikelet

lassan, egyesével simogattam meg a betűket
hallottam, ahogyan zenéltek
csak nekem...

tenyerem vonalaiban erőtlen remény-
rövidül a rajzolat,
de még vártalak

kegyetlenül szeli át rajtam részeg mosolyát
az idő, fagyott félelem dübörög
gyáván elmenekülök

mint a tél, elbotorkálok összekuporodva-
utánam kikelet jön, napsütés..
boldog nevetés...