lassan, egyesével simogattam meg a betűket
hallottam, ahogyan zenéltek
csak nekem...
tenyerem vonalaiban erőtlen remény-
rövidül a rajzolat,
de még vártalak
kegyetlenül szeli át rajtam részeg mosolyát
az idő, fagyott félelem dübörög
gyáván elmenekülök
mint a tél, elbotorkálok összekuporodva-
utánam kikelet jön, napsütés..
boldog nevetés...
