2010. április 9., péntek

Csukás István

Emelj föl

Emelj föl, szerelem,
arcodhoz arcomat
szelíden illesszem,
ne foghoz fogat.

Elmúltam harminc,
nemsoká negyven,
leszek még, voltam is
vitéz a nyeregben.

De az ember végül
vacog már a vágytól,
mereng hűs tenyérről,
s nem a forró ágyról.