2010. április 18., vasárnap

Balázs László

Áprilisi este

Halk neszek párnája borítja a rétet,
S kiválik a nyugalom
Mint a harmatcsepp.
Az időtlen béke,
Már csak így este
Jön ki az erdőszéli rétre,
Ahogy az inni járó vad,
Lassan lépkedve, tétován
Mint ez a pillanat,
- miként a hold is - megakad
Az akácfák még kopasz ágán.