2010. március 25., csütörtök

Bence Lajos

Édesedem

Nem a tekintetem
hajolt meg, a föld
emelkedett arcomhoz.

Nem a szívem nőtt meg,
országos alázatom.

Ha fönn jár a tekintetem,
akkor is a csizmám látom.

Jegenye-magasból néz
le rám régi arcom.

Mancsos kezek igazítanak
szívverésemen.

Leheletkönnyű fájdalomtól
fenten - késő érések idején -
lassan é d e s e d e m.