-részlet-
Kabátod alá gombolt a tél.
Kezemből hűs remegésem fut át
kezedbe, és olvad egyetlenné
a percben - faggyal foltozott ruhánk.
...
A Hold gyűjti már csillagunk
az égről - visszafordít az éji út.
S én rám gombolt kabátod mélyén
félem, hogy a tél melegünkbe bújt.
