Rég volt, több évtizede már,
a meleg anyaölből kiszakadtam,
azóta szorongat a félelem,
egyedül vagyok, magamra maradtam.
Jövőm múlttá lett, rettegve érzem,
mitől annyira féltem, már jól tudom,
reménytelen lett további létem,
kétes, mi hátra van e maradék úton.
Nincs elszántság, törekvés bennem,
hihetetlen, de megszelídültem,
gyökerek fognak, lánca a megálljnak.
Apró jelek intenek, semmiségek,
jól értelmezhető kis áramütések,
figyelmeztetnek, nincs már mire várjak.
