2010. február 23., kedd

Kisszőlősi Szánthó Lóránt

Fohász

Utam végéhez érkeztem, Atyám!
Fáradt vagyok már, nehéz a kereszt.
A test, a lélek megpihenni vágy,
de száz kérdés bánt, itt tart, nem ereszt.

Te adtál eszközt, munkát és irányt,
rám pazaroltál ritka kincseket.
Előled bujkált e balga parány
kétségbe vonva létezésedet?

Fakult emlékek... most szebbek talán.
Bensőm legmélyén ma is fáj nagyon
mondatlan szavam, nem mondott imám.

Sok–sok kérdésem most nálad hagyom,
nem kérdez többet, hívásodra vár
egy fáradt vándor, a rozzant padon.