2010. január 18., hétfő

Papp Nikolett

Hála

Kereslek éjjel villanypózna-fényben,
kutatlak nappal csontízű sötétben.
Kérdezem álomból felzavarva,
vajszínű hold levét kavarva,
merre, hol talállak téged,
átszúrom a tüske-messzeséget.

Hiába zörgettem nyirkos kaput ajtaján,
keskeny utam nem ér véget, talán csak odaát.
Keservem. Futásom.
Aszalt föld alól kiásom,
eléd hozom szívem lapjait,
ítéld, vizsgáld meg napjaim.

Csörgedező vérerem,
szereteted kémlelem,
hálás vagyok neked halálig.