2010. január 18., hétfő

Kamarás Klára

Nincs vissza-út

Már messze úszott mindaz, ami volt.
Bárányfelhőknek égi, szép akolt
nem építek. Ez a föld itt szilárd:
Megálltam rajta, pedig idegen.
Vigyázva álljon, ki gyökértelen :
Nincs vissza-út.

Amit otthagytam, rég nem létezik.
Egy villanás, egy kép maradt csak itt,
és csak a képzelet, mely rátalál,
a város, hegy, domb vissza sose vár,
mert megváltoztam, és megváltozott.

Nincs vissza-út, hát állni kell szilárdan:
álmok nélkül, tépett felhők alatt,
gyökértelen, egy idegen világban...