Ha felidézed a szülői házat,
akárhány éve láttad utoljára,
emlékszel ott valamennyi szobára,
- ki elfelejtettél azóta százat, -
előtted áll a sok titkos kis szöglet,
ahol gyerekként játszottál bújócskát,
s megismersz függönyt, bútort, - újat, ócskát, -
fáját ajtónak, fémét a küszöbnek,
tudod, hol állt a kályha és az óra,
rátapintasz a villanykapcsolókra, -
behunyt szemmel is mindent megtalálnál.
Így élsz bennem: ízed, szagod, a bőröd,
hajlataid a csípőnél, a vállnál.
Egész lényem lett vakon is az őröd.
