1.
neked adnám
a csendet
magamból – értünk.
már más nyelven értünk
gondolatokból formált
hallgatást.
formabontót, önalázót,
szavak zajától féltett
szelíd, szerelmes csendet,
simogató hallgatást.
2.
a harc mely benned
folyt
csak bennem tisztulhat
egésszé,
mennyei reménnyé,
hogy létezem talán
vak ablakok mögött,
üres házak cserepes
madár-fészkeiben,
egy képletes jelen
fennhéjázó igazaiban,
izzadt testek közé
préselődött kegyelemben.
