2009. november 16., hétfő

Fazekas-Ruck Levente

Két vers Neked

1.

neked adnám
a csendet
magamból – értünk.

már más nyelven értünk
gondolatokból formált
hallgatást.

formabontót, önalázót,
szavak zajától féltett
szelíd, szerelmes csendet,
simogató hallgatást.

2.

a harc mely benned
folyt
csak bennem tisztulhat
egésszé,
mennyei reménnyé,
hogy létezem talán
vak ablakok mögött,
üres házak cserepes
madár-fészkeiben,
egy képletes jelen
fennhéjázó igazaiban,
izzadt testek közé
préselődött kegyelemben.