Kék csillagokkal kirakottan,
mintha vasszögekkel veretten,
ragyog az őszi éj felettem,
s úgy súlyosodik rám a roppant
kupola, lelkem beleroppan,
kérdezvén: amit cselekedtem,
másokért is tettem? szerettem,
amíg e föld vándora voltam?
Nincsen válasz a csillagokban.
De van-e szívekben, szemekben?
