2009. november 7., szombat

Jancsik Pál

Kék csillagokkal kirakottan

Kék csillagokkal kirakottan,
mintha vasszögekkel veretten,
ragyog az őszi éj felettem,
s úgy súlyosodik rám a roppant

kupola, lelkem beleroppan,
kérdezvén: amit cselekedtem,
másokért is tettem? szerettem,
amíg e föld vándora voltam?

Nincsen válasz a csillagokban.
De van-e szívekben, szemekben?