2009. november 9., hétfő

Erdélyi Gábor

Őszi szonett

Hová tűntek el a csendes éjek...
Eleven nyári fák közt feltűnő
a suttogó holddal felköszöntő,
és sietve távozó kísértet.

Merre bújtak el az érintések?
Tenyerem alatt símuló ráncok
a takarómon ellejtett táncok
elevennek tűnő remegések...

Nem hűsítenek az őszi szelek
csak keserű ízzel csókolnak meg
s már viszik is ajkad emlékét...

A járda szélén elsárgult szívek
fagyban maródott vöröslű színek
az Ősz a Nyárnak lefogja szemét...